elfelejtettem, a passzvördömet, lehet már vagy fél éve. néztem, néztem, hogyan juthatnék vissza az oldalamra, de nem találtam meg a bejáratot – vagy kijáratot. nem akartam hinni a szememnek, pásztáztam a monitort az egeremmel, átkutattunk minden zugot. mindig van egy barátságos ‘forgot your password?’ link, mindig. ha ez nem lenne, nagy bajban lennénk.
és most nem volt. én pedig úgy döntöttem, nem leszek nagy bajban, inkább úgy csinálok, mint akinek így is jó. passzvörd nélkül. majd csinálok mást. ezt csináltam is fél éven keresztül, míg ma reggel, nem tudni, miért pont ma reggel, valami történt. mondhatnám, hogy ez a nap is úgy indult mint a többi… amikor M kilépett a kapuajtón, még nem sejtette… bár voltak jelek, amiket nem vett figyelembe. például télikabátott húzott, sapkát és kesztyűt viszont nem. szemébe sütött a nap, kellemes meleg volt a megállóban, a többség mégis az árnyékba húzódott, és a buszon összetalálkozott egy tumbász kollégával…
mindennek megvan a maga ideje, az én visszatérésemnek tehát ma jött el a napja, amikor is tumbász kollegám, véSZKijárat megmutatta a tumblr-re visszavezető utat.
ég áldja érte.
